"Szent József - a munkás"

Katolikus Férfiak Szövetsége

HU DE RO
Csíksomlyón a Jakab Antal Házban imádkoztunk <- Vissza

80 férfi, 80 férj, 80 édesapa gyűlt össze február 26-28 hétvégéjén, Csíksomlyón a Jakab Antal Házban, de vajon milyen céllal, kik ezek a férfiak, mit akartak és milyen inditatással mentek oda? Otthon hagyva a családjainkat, a feladatainkat összegyűltünk, hogy újra magunkra találjunk, magunkra és egymásra, hiszen egymásból töltekeztünk. Hamarosan egy olyan „mikroklíma” alakult ki körülöttünk, amelyben erénynek számít az őszinte szó, az egymásra figyelés, a segítségnyújtás és a sírás nem szégyen. Félreértés ne essék, nem elveszett, esetleg „lecsúszott” férfiak voltunk, hanem olyanok, akik közelebb szeretnénk kerülni ahhoz a édesapai mintához, amelyet a mi Atyánk megálmodott számunkra.

A tűri plébános, Kémenes Lóránd bevezetett az Teremtő atyaságának és a férfi apaságának a misztériumába. Az Atya teremt, szövetséget köt, megszabadít, megvált és gondoskodik. A gondoskodó Atya lehajlik az fiához, arcához emeli és táplálja őt. Ennek a befogadására meg kell haladnunk a kamaszkort, fel kell nőnünk és tudatosan a lélek-ész összjátékának eredményeként meg kell tapasztalnunk és értenünk az atyai szándékot.

Jézus mondta, hogy: „aki engem lát, látja az Atyát”, hiszen a kapcsolatuk közvetlen és személyes, Jézus az Atya képmása. De ha Isten a saját képmására teremtette az embert, akkor mindannyian, valamiképpen az Ő képét hordozzuk magunkban. Borzasztó nagy feladat és megtiszteltetés a Teremtő gyermekének lenni és az Ő lényegét hordozni magunkban. Mily nagy áldás egy férfi számára ennek a felismerése és tudatosítása, ami nem jelent mást, mint túllépni a kamaszkoron és felnőtt férfivá válni.

A felvázolt Atya és Fiú kapcsolat az apa-fiú kapcsolatnak az ősmintája, a mi apai feladatunk ennek a megvalósítása a saját gyerekeink nevelésében. Hiszem azt, hogy csak felnőtt férfi képes egészséges kapcsolatot kiépíteni a gyerekeivel, csak így lehet vezető, gondoskodó pásztor, aki lehajol gyermekeihez, arcához emeli és testileg s lelkileg táplálja. Akkor sem hagyja el, amikor eljut a kamasz korához, mindvégig ott van vele és a felnőtté válás után új szövetséget köt.

Isten minden döntést megelőzően akarja mindenkinek az üdvét, ez már a „Döntésképes apa és férfi” délutáni előadás-megosztás mottója.

Nap mint nap döntéshelyzetben vagyunk, gyakran nehezünkre esik felelős döntéseket hozni. Megerősödött bennem az, hogy a döntés szabadsága is Istennek a nagy ajándéka, hiszen semmit nem kényszerít ránk, csupán üdvünket akarja.

Fontos volt számunkra, hogy nem csupán elméletek hangzottak el, hanem gyakorló apukák osztották meg tapasztalataikat, nehézségeiket és élményeiket. Az egészséges döntőképesség egy apa számára nagy feladat, hiszen a döntéseinkért felelősséggel tartozunk, annál inkább, hogy a családi életünknek az irányát a döntéseink sorozata határozza meg. A gyerekeink lelki és testi fejlődését a józan ítélőképességünk, megfontolt döntéseink, megbízhatóságunk építik és lesznek végül ők is olyanokká, amilyenekké lesznek (talán formáltuk). Azonban a sok tényezőből, foglalkozásból, ráhatásból, külső hatásokból összerakott s kiformálódott személy, aki a mi gyerekünk nem egyenes következménye az általunk felkínált tényezők összjátékának. Pontosabban, férfiként, édesapaként az életünkkel mutatunk mintát - akarva, akaratlanul – mintegy felkínáljuk azt az életutat, amelyről úgy gondoljuk, hogy a legjobb a gyerekeink számára. Az Atya mindenkinek felkínálja a kegyelmét, de szabad akaratunktól fogva nem kötelez arra, hogy az Ő útját járjuk. És pontosan ide kapcsolódik a keresztény családapa misztériuma: a döntéseinkben törekszünk arra, hogy kövessük Isten szándékát és kinyilvánított akarata alapozza meg a döntéseinket. De ezt csak úgy lehet megérteni, ha elcsendesedünk és komolyan s nyitott szívvel figyelünk Isten szavára. Íme az egyéni és a családi imáink fontossága, hogy élő, nyílt és személyes kapcsolatunk legyen Istennel.

Családi életünket az atyai gondviselésre építjük, döntéseinkben a szándékát figyeljük, ennek a tudatában és alázatában visszük az Úr elé örömeinket és gondjainkat.

Misztérium és még is egyértelmű, egyszerű és összetett, feladat és egyben az életünk értelme: felnőtt, tudatos és döntőképes keresztény családapának lenni. Hálát adok ezért Istenem, hogy 80 férfitársammal együtt ott lehettem, őszinte megosztásokban lehetett részem, áld meg ezért a szervezőket, s azokat akik aktív szerepet vállaltak, azokat, akik nem lehettek ott, s végül mindnyájunkat.

Damó Csaba, Kézdivásárhely

^ Fel ^
Nem állhatunk félre!
Tennünk kell egymásért, családjainkért, társadalmunkért!
> | < © www.htibi.ro > | < Az oldal elkészült 0.0038 másodperc alatt. > | < Valid CSS > | <