"Szent József - a munkás"

Katolikus Férfiak Szövetsége

HU DE RO
Híreink
2017. május 20-21.
Férfiszövetségi munkalátogatás (kirándulás)

Férfiszövetségi munkalátogatás (kirándulás) Nagyszalonta – Szeged- Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark- Tiszakürti Arborétum- Debrecen útvonalon, 2017 május 20-21-én

Vasárnap éjfélére szerencsésen hazaérkeztünk. Én munkalátogatásnak nevezném, zárójelesen kirándulásnak, de bizonyára a 16 résztvevő mindegyike másképpen élte meg. Hála Istennek, volt mit megélni, van mit mesélni, számunkra nem egy szokványos hétvége volt a május 20-21-ei.

Szombaton délben Nagyszalontán egészséges  nemzeti önértékelésből  kaphatott  nagy töltetet a társaság. Az Arany János Emlékmúzeum Csonkatornya már csak nevében „csonka”: úgy csúcsosodik az ég felé, mint ahogy a kiállítást megtekintő ember lelkébe fúródik bele Arany János életműve.
A közösségi önértékelés egy apró mozzanata tette számomra igazán kedvessé a nagyszalontai látogatást: Arany János, „Az elveszett alkotmány” című művében a „kicsinyeket” és „együgyűeket” említi a haza valódi támogatóiként, és most, a bemutatót követően, az Arany János Emlékház Marika nénije, nem mulasztja el megemlíteni a város polgármesterét sem, aki negyedik megbízatását tölti, szerinte nagyon sikeresen (…ami látszik is) .

Látogatóként Szegedre nem is igen lehet megérkezni jobb időben, mint a Szeged Napja rendezvénysorozat utolsó szombatján. Itt mindent volt, minőségi kivitelben, ami most, a közelgő Szatmári Városnapokhoz viszonyítási alapul szolgálhat. Az ország talán legnagyobb borfesztiválja, a Hídi vásár, az egyházzenei fesztivál – ezekből kaptunk ízelítőt, ami szem - szájnak, fülnek és szellemnek ingere.

Kibe mennyi fért, most abból „gazdálkodik”. Mielőtt szállásunkra értünk volna, meghallgathattuk a Szegedi Egyetemi Énekkar előadását, a 13. századi alapokon épült Ferences Templomban. Nyugovóra térni ilyen szép élménnyel, minden számításunkat felülmúlta.

A pihenést a Ferences Kolostor évszázados falai biztosították. Egy nagyszerű lélek-, és közösségépítő élet folyik a kolostor környezetében. A ferencesek nevelnek, tanítanak, családi rendezvényeket szerveznek, gyógynövény kertet tartanak fenn, kézműves termékeket készítenek és forgalmaznak, látogatókat fogadnak . Igy már biztos, hogy nekünk is közünk van a kolostor életéhez, ha csekély mértékben is. Bízok benne, hogy a ferencesek szelleméhez is közünk van.

Vasárnap az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban a közösségi önértékelés évezredes ívét érzékelhettük. Megrázó, de felemelő történelmi események, emberi sorsok, eszmék, hitek, remények, és tények, tények, makacs tények, a jövő építő kövei,jelennek meg az Emlékparkban, melyek a magyar nemzetet a világ nagy nemzetei közé emelik. Ezt, ott meg lehet tapasztalni. Szerintem ez a hely jó útravalót szolgáltat azok számára is, akik nem a Kárpát-medencében kívánják megtalálni a boldogulásukat. Az Emlékparkban, a nagy történelmi ívek hálójában megtaláltuk Jenő püspök urunk fáját is. Szép, 12 éves fa. Ezáltal a szatmáriak is az Emlékpark élő részét képezik.

Délután a Tiszakürti Arborétumba látogattunk, ahol az igazgató, Tálas László borász barátunk tiszai halászlével várt bennünket, és bemutatta a fűvészkertet. Ötszázéves kocsányos tölgyet öleltünk, nyíló havasszépénél (Rhododendron) fényképeztünk, és megtudtuk, hogy a fűvészkert gondnoksága szépapáról nagyapára, majd apára szállt, és teszem hozzá, nagy esély van arra, hogy a folytonosság jegyében nemsokára apáról fiúra szálljon…Lackó fiúra, aki ösztöndíjas képzést nyert az Angol Királyi Kertészetbe. Élmény volt ott lenni.

Debrecenben, mint ahogy jó két hete leegyeztettük, este nyolckor a nagyerdei szökőkútnál fiatal barátaink vártak hortobágyi húsos palacsintával. Felidéztük március végi férfiszövetségi rendezvényünk közös élményeit. A szökőkút vízfüggönyére vetített képek fokozták a hangulatot. Az igazi örömteli pillanat az volt, amikor kiderült, hogy Balázs és neje már nem ketten, hanem hárman vannak.

Ilyennek képzelem az Istennek tetsző dolgokat, mint amilyen a mi hétvégénk volt.

Az általunk bejárt útvonalat merem ajánlani egyházi, iskolai csoportoknak, és a Férfiszövetség nevében mondhatom, hogy szívesen segítünk a szervezésben, ha barátaink ismerőseink végig szeretnék járni ezt az útvonalat. Kirándulásunk ettől nemesedne igazán munkalátogatássá, szolgálattá.
Ennek lehetőségét köszönjük mindenek előtt :

  • a Szentléleknek, aki segített megtalálni a megfelelő elgondolást, és a hozzá való embereket
  • a Férfiszövetség tagjainak, akik segítettek, hogy az elgondolás valósággá váljon: Varga Lajosnak, Bodnár Imrének és lányának, Áginak, Varga Józsefnek, Ludescher–Tyukodi Antalnak, Székely Ernőnek, Poósz Istvánnak, Ardai Attilának, Viatorisz Istvánnak, Márka Gábornak, Süveg Györgynek, a velünk tartó hozzátartozóinknak és Progli József meghívott barátunknak, továbbá Tálas Lászlónak, Rónaszéki Balázséknak,
  • és nem utolsó sorban Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök úrnak, aki az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban 12 évvel ezelőtt a fát elültette.

Komsa József

2017. április
Férfiszövetségi hétvégénk utóélete

Megvolt, jó volt. Jöhet a többi.
Mondhatjuk, hogy jól kiengesztelődünk fiataljaink ügyében, mint ahogy eddig, hisz erről szólt a hétvége, ami ebben megerősített.
De lehet, hogy kissé másképpen kellene...?

Szombati nap reggelén a mi Dsida Jenőnk talán még sohasem szólt oilyan szépen negyven férfihoz , mint most, az Ének az egész világnak című versével, Tamás tolmácsolásában.

"...Itt jövök én, itt vagyok én és itt vannak a társaim,
velem vannak a társaim, mind éhesen, mézédesen,
erős-huszonkétévesen és úgy kérdezzük a jajgató világtól:
– Hát van valami, ami lehetetlen?
Van valami, amit nem lehet merni;
Van valami, amit nem lehet akarni?
Most mi jövünk. S a mi jövőnk terül ki csillogón a napra..."

Én ezzel büszkén kiengesztelődnék, már csak azért is, mert az én fiam szavalta a verset  "erős-huszonkétévesen", és a vejem is ott volt. Szóval jó kis kötőanyag az ilyen.
De voltak, akiket hiányoltam, és rosszul esett, hogy ígérték , itt lesznek, de nem jöttek el... Igérték, hogy ez lesz, meg az lesz, de nem az lett. Ezzel is ki kell engesztelődnöm.

Jenő püspök urunk, köszöntőjében bátorságra buzdította a katolikus férfiakat.
Ezzel megmondta, hogy szerinte mi van.
Csak éppen azt nem mondta: emberek térjetek magatokhoz, hisz keresztény, katolikus férfiak vagytok...!
Sőt a Püspök úr, hála Istennek, következetes : a múlt vasárnap a szószékről katolikus iskola űgyben kérte számon a híveken a beiskolázási létszám csökkenését. Csak éppen ezt nem kérdezte - pedig tehette volna : milyen hívek vagytok ti , hogy odalökitek gyerekeiteket a szekularizált világ eszméinek, iskoláinak ?
Na, ezzel engesztelődj ki...! De ettől könnyebb próbálkozás felháborodni, és azt mondani a Püspöknek szentmise után, hogy gondolja át, miket prédikál, mint ahogy tette ezt meggondolatlanul egy fiatal és szeretett reménységünk, aki történetesen nem egyházi iskolában nevelkedett, és volt már merítése a nyugati életszemléletből...

És jött P. Jakabos Barnabás SJ.
A jezsuita rendről tudjuk, hogy tanító rend. Nem egyszerű feladat tanítani, tudván, hogy minden a fejekben dől el. ...Tudván, hogy a tudás hatalom, és a nem tudás, az kiszolgáltatottság.
Aki azt hiszi, hogy gyerekének, unokájának nevelésből és oktatásból elég amit az iskolában kap, az tényleg kiszolgáltatottság párti.
Egyházi iskolában több esély van egész embert nevelni - de itt is csak következetes szűlői rásegítéssel !
Hiába a tanárok áldozatos munkája , de hiába a felmenők hagyatékát átmentő szülők fájdalma is a kiüresedő otthonok, terek és templomok láttán, ha nem tudják megkérdőjelezni és ellensúlyozni az agyelszívást, ha nem tudják felmutatni az itthon maradás keresztútjából fakadó feltámadást - apropó húsvét.
A politikai és állami nyomásnak leginkább kitett nem egyházi iskolában, ahol a fiatalok többsége tanult, ezt kevesebben tudták megtenni.
Ha tudták volna az elmúlt 2-3 évtized alatt, most nem itt tartanánk, hogy fogjuk a fejünket közösségi fenntarthatóságunk okán. Nem mindegy, hogy mi lesz 10-50-100 év múlva. Ha Jézus Krisztusnak mindegy lett volna, hogy mi lesz, nem vállalta volna a keresztet.
A nevelés, oktatás vissza kell térjen az önmagát, környezetét , felmenőit és örökségét valóban tisztelő és szerető ember kialakításához.
Nem a képtelen ember, hanem Isten képét környezetében és önmagában is meglátó és értő ember kialakításához kell visszatérni- nekem ezt sugallták Barnabás beveztő gondolatai is.  

És hogy jön ide a kiengesztelődés?
Próbálj ne kiengesztelődni kiszolgáltatottságodban, tehetetlenségedben, amikor elrontottál valamit, amikor fiad, lányod leint , hogy ő elmegy, mert itt nem lehet boldogulni, vagy amikor nagyon hiányzik valakid, vagy amikor nagyon utálsz valakit ...- hogy csak néhányat soroljak. Ha nem tudsz kiengesztelődni, tönkremész, bedilizel, esélyed sincs kimászni a gödörből. De a kiengesztelődés nem jelenti a tehetetlenséggel való megbékélést, az "úgyis lesz valahogy" szemléletre való ráhagyatkozást. A kiengesztelődés létszükséglet, és cselekedeteidből fakad. Benne van Isten és a közösség. Élj vele ! Alapvetően erről szólt Barnabás előadása, de azokat az árnyalatokat, amelyeket megcsillantott a kiengesztelődés témájában, csak ő tudná mégegyszer érzékeltetni.
A bölcsesség gyöngyszemei ezek, így visszük tovább tudatunkban és tudatalattinkban.

Előadása óta csend van, pedig utólag körlevélben kértem, hogy aki teheti, írjon le egy-két saját élethelyzetet , amelyben a kiengesztelődés segítségére volt, és küldje el, hogy jelentessük meg egy erről szóló füzetben, ezzel is segítvén a rászorulókat. Csak ígéret jött....Talán még mindig ülepszik, rendeződik a téma a fejekben.

Előre látva , hogy nehéz lesz ezzel mit kezdeni, az előadást követően, a szombat déli kiscsoportos beszélgetések keretében, helyzetértékelési gyakorlatokkal próbáltuk segíteni az összefüggések jobb megértését..  Slágerek vezették fel a témákat , Ocho Macho: Jó nekem , Anna and the barbies: Kezdjetek el élni, Zorán: Apám hitte, Republic: Ki viszi át a szerelmet, és megint Zorán: Kell ott fenn egy ország.
Hangulati izelítőként, gondolatébresztőként most is meghallgatásra javasolom ezeket. Van egy íve a sorrendnek...

A szombat délutáni keresztút a Kossuth kertben, élő példája volt annak, hogy mitől "miénk itt a tér" és mitől keresztény. Ahhoz is katolikus férfiak szövetsége kellett, hogy ez kiderüljön, és immár néhány éve hagyományosan megerősítést nyerjen a húsvéti időben. Esetleg jó volna gyakrabban kimenni ilyenszerű rendezvényekkel...?!
Fiatalok álltak a keresztút stációinál, és ennek szép áthallása van. Nagyon rendjén van az, ha fiataljaink érzékelik, hogy a mindennapi életben mi konkrétan visszük a keresztet értük is, és hogy ezt lehet nagy hittel és méltósággal is tenni, mert ettől feltámadás várható.
Ami igazán bizonytalanná teheti a fiatalt, az a szűlő, a tanár, az ismerős nyavalygása, pesszimizmusa és kishitűsége az élettel, az összefogással, valamint a munka becsületével kapcsolatosan. Ezekkel lehet igazán elzavarni őt, hogy a több pénz és kevesebb munka, a jobb megélhetés reményében hagyjon itt mindent, amiért a felmenői küzdöttek, és legyen idegen társadalmak értékes kiszolgálója. Ez a szemlélet - tetszik, nem tetszik- , az elmúlt évtizedek nevelésének hozadéka, amit tetéz a mostani liberális agymosás, és az ezzel szembeni közönyünk.

Az esti szentségimádás belső űgy . Ha volt szerencséd férfit hallani hangosan és kötetlenül imádkozni szeretteiért és mindenért ami fontos számára, akkor ezt a szentségimádást így kell elképzelned. Egyszerre személyesnek és közösséginek.  Kérdés, hogy aki ilyenben még nem vett részt , mit érthet most ebből? Maradjunk annyiban: idáig eljutni férfidolog, és nyitott szellem kell hozzá. Olyannyira, hogy ott legyen a Szentlélek.

És ezek után?
Ezek után, kemény kihívásként itt van például Zoli barátunk hirtelen elhúnytával a magára maradt család , az apa nélkül maradt négy fiú. Sokunknak felvillant, hogy ilyen helyzetben hogyan lehet kiengesztelődni...
Kérdés, hogy Férfiszövetségként tegyünk-e valamit, és ha igen, mit tegyünk értük ? Az első nekibuzdulás az volt, hogy  jőjjön Sándor, a család közeli barátja, és Ő mondja meg. Jött, de nem lettünk okosabbak. ...Bár van már számlaszám, ahova pénzt lehet utalni, és ez is valami.
De most , a március végi férfiszövetségi hétvégénk tükrében is, többről van szó mint pénzgyűjtésről Zoli családjának megsegítésére.
Vajon eljutottunk-e odáig, hogy érezzük a kökemény kiengesztelődést ebben helyzetben , és hogy tudjuk,  ez a család , a négy gyermek , nem a sajátunk, de a miénk. ...Mint a többi, akiket ismerünk vagy még nem ismerünk.

Komsa József
2017. húsvét harmadnapján

2017. március 25.
"Pályára!”

A lélek mélyére hatolást, a csomók feloldását javasolta Jakabos Barnabás SJ a „Szent József a munkás" Katolikus Férfiak Szövetsége megerősítő hétvégéjén tartott előadásában.

http://www.szatmariegyhazmegye.ro/url/Rivalitas-vagy-kiengesztelodes

2017. március
MEGHÍVÓ

2017 március 24-26 között a "Szt. József a munkás" Katolikus Férfiak Szövetsége "Pályára!” –felelősséggel a fiatal férfiak (20…30) gondjairól- címmel nagyböjti, férfiakat dolgaikban megerősítő hétvégét szervez. Ebben segítségünkre lesznek:

  • P. Jakabos Barnabás SJ, a Marosvásárhelyi Jezsuita Egyetemi Lelkészség kollégiumigazgatója
  • Zöldy Pál, a budapesti Férfisátor megálmodója, alapítója
  • Fekete Vilmos, a budapesti Mária Rádió, Férfisátor adásának műsorvezetője

A rendezvény helyszíne: Szatmárnémeti, “Szent Alajos” Konviktus (Conta utca 2 szám)

Férfiközösségünk ezt a hétvégét a KIENGESZTELŐDÉS témájának szenteli, és mindarra, ami ezen belül a FIATLAJAINK-kal kapcsolatos. A téma abból a felismerésből adódik, hogy nem túl biztató kép látszik kialakulni a generációs, hivatásbeli és kulturális, stb. folytonosságról. A KIENGESZTELŐDÉS ott jön be, hogy percről-percre, napról -napra ki kell tudnunk engesztelődni önmagunkkal, szeretteinkkel, közösségünkkel és Istennel mindabban, ami életünk lelki, szellemi és világi részét képezi.
Igazából miben bízhatunk, és mit tudunk mi, ha PÁLYÁRA kell lépnünk?
Azontúl, hogy “mindenki tudja a magáét”, tudunk egymás tapasztalataiból építkezni, és tudunk "kalákázni", ha éppen valamelyikünknek erre van szüksége... Ebben (is) bízhatunk! Ha valami értelmet tud adni a férfiak összefogásának, akkor ez ilyen.

Erre az eszmecserére, a nagy találkozásokra korlátlanul hívjuk és várjuk az anyaország határain belül és kivül elő testvéreinket!

Pár információ: a szállásadást és az étkezést a vendéglátó férfiak vállalták magukra. Az utazás összehangolására van lehetőség. Kérjük jelezzék, hogy milyen járművel szándékoznak jönni, illetve hogy ha még van a gépkocsiban szabad hely! A bejelentkezetteknek részletes programot küldünk. Részvételi szándékát akkor is jelleze, ha nem tudna résztvenni a teljes programon! Köszönjük! Jelentkezési határidő: 2017. március 20.

A találkozás reményében: Koczinger Tibor

Szatmárnémeti, 2017 február 28

2016 december 24.-e
 

Békés, boldog Karácsonyt kívánunk minden férfitársunknak és családjaiknak,

és minden kedves látogatónknak!

^ Fel ^
Nem állhatunk félre!
Tennünk kell egymásért, családjainkért, társadalmunkért!
> | < © www.htibi.ro > | < Az oldal elkészült 0.0035 másodperc alatt. > | < Valid CSS > | <