"Szent József - a munkás"

Katolikus Férfiak Szövetsége

HU DE RO
Híreink
2018. június 9.
Jézus Szíve tisztelete a szatmári egyházmegyében

Jézus szívének tisztelete dogmatikailag a Szentíráson alapul: Jézusnak a kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Magát az Istenembert ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. Jézus szíve Isten emberré lett Fiának szíve, a megváltó isteni szeretet jelképe. Tiszteletének alapja az, hogy Jézus egész embersége, így Szíve is az isteni személy kifejezője. A Szentírásban a szív az ember erkölcsi és vallási személyiségének foglalata, nem lélektani, hanem egész emberi fogalom, ősfogalom, mely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. Jézus szívének átszúrása és oldalának megnyitása jelképezte a szeretet végtelenségét, a Szentlélek elküldését és a szentségek forrását, erejét...

Tovább olvasom

2018 január 1-e
 

Boldog új évet kívánunk!

2017 december 24.-e
 

Békés, boldog karácsonyt kívánunk minden férfitársunknak és családjaiknak,

és minden kedves látogatónknak!

2017. május 20-21.
Férfiszövetségi munkalátogatás (kirándulás)

Férfiszövetségi munkalátogatás (kirándulás) Nagyszalonta – Szeged- Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark- Tiszakürti Arborétum- Debrecen útvonalon, 2017 május 20-21-én

Vasárnap éjfélére szerencsésen hazaérkeztünk. Én munkalátogatásnak nevezném, zárójelesen kirándulásnak, de bizonyára a 16 résztvevő mindegyike másképpen élte meg. Hála Istennek, volt mit megélni, van mit mesélni, számunkra nem egy szokványos hétvége volt a május 20-21-ei.

Szombaton délben Nagyszalontán egészséges  nemzeti önértékelésből  kaphatott  nagy töltetet a társaság. Az Arany János Emlékmúzeum Csonkatornya már csak nevében „csonka”: úgy csúcsosodik az ég felé, mint ahogy a kiállítást megtekintő ember lelkébe fúródik bele Arany János életműve.
A közösségi önértékelés egy apró mozzanata tette számomra igazán kedvessé a nagyszalontai látogatást: Arany János, „Az elveszett alkotmány” című művében a „kicsinyeket” és „együgyűeket” említi a haza valódi támogatóiként, és most, a bemutatót követően, az Arany János Emlékház Marika nénije, nem mulasztja el megemlíteni a város polgármesterét sem, aki negyedik megbízatását tölti, szerinte nagyon sikeresen (…ami látszik is) .

Látogatóként Szegedre nem is igen lehet megérkezni jobb időben, mint a Szeged Napja rendezvénysorozat utolsó szombatján. Itt mindent volt, minőségi kivitelben, ami most, a közelgő Szatmári Városnapokhoz viszonyítási alapul szolgálhat. Az ország talán legnagyobb borfesztiválja, a Hídi vásár, az egyházzenei fesztivál – ezekből kaptunk ízelítőt, ami szem - szájnak, fülnek és szellemnek ingere.

Kibe mennyi fért, most abból „gazdálkodik”. Mielőtt szállásunkra értünk volna, meghallgathattuk a Szegedi Egyetemi Énekkar előadását, a 13. századi alapokon épült Ferences Templomban. Nyugovóra térni ilyen szép élménnyel, minden számításunkat felülmúlta.

A pihenést a Ferences Kolostor évszázados falai biztosították. Egy nagyszerű lélek-, és közösségépítő élet folyik a kolostor környezetében. A ferencesek nevelnek, tanítanak, családi rendezvényeket szerveznek, gyógynövény kertet tartanak fenn, kézműves termékeket készítenek és forgalmaznak, látogatókat fogadnak . Igy már biztos, hogy nekünk is közünk van a kolostor életéhez, ha csekély mértékben is. Bízok benne, hogy a ferencesek szelleméhez is közünk van.

Vasárnap az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban a közösségi önértékelés évezredes ívét érzékelhettük. Megrázó, de felemelő történelmi események, emberi sorsok, eszmék, hitek, remények, és tények, tények, makacs tények, a jövő építő kövei,jelennek meg az Emlékparkban, melyek a magyar nemzetet a világ nagy nemzetei közé emelik. Ezt, ott meg lehet tapasztalni. Szerintem ez a hely jó útravalót szolgáltat azok számára is, akik nem a Kárpát-medencében kívánják megtalálni a boldogulásukat. Az Emlékparkban, a nagy történelmi ívek hálójában megtaláltuk Jenő püspök urunk fáját is. Szép, 12 éves fa. Ezáltal a szatmáriak is az Emlékpark élő részét képezik.

Délután a Tiszakürti Arborétumba látogattunk, ahol az igazgató, Tálas László borász barátunk tiszai halászlével várt bennünket, és bemutatta a fűvészkertet. Ötszázéves kocsányos tölgyet öleltünk, nyíló havasszépénél (Rhododendron) fényképeztünk, és megtudtuk, hogy a fűvészkert gondnoksága szépapáról nagyapára, majd apára szállt, és teszem hozzá, nagy esély van arra, hogy a folytonosság jegyében nemsokára apáról fiúra szálljon…Lackó fiúra, aki ösztöndíjas képzést nyert az Angol Királyi Kertészetbe. Élmény volt ott lenni.

Debrecenben, mint ahogy jó két hete leegyeztettük, este nyolckor a nagyerdei szökőkútnál fiatal barátaink vártak hortobágyi húsos palacsintával. Felidéztük március végi férfiszövetségi rendezvényünk közös élményeit. A szökőkút vízfüggönyére vetített képek fokozták a hangulatot. Az igazi örömteli pillanat az volt, amikor kiderült, hogy Balázs és neje már nem ketten, hanem hárman vannak.

Ilyennek képzelem az Istennek tetsző dolgokat, mint amilyen a mi hétvégénk volt.

Az általunk bejárt útvonalat merem ajánlani egyházi, iskolai csoportoknak, és a Férfiszövetség nevében mondhatom, hogy szívesen segítünk a szervezésben, ha barátaink ismerőseink végig szeretnék járni ezt az útvonalat. Kirándulásunk ettől nemesedne igazán munkalátogatássá, szolgálattá.
Ennek lehetőségét köszönjük mindenek előtt :

  • a Szentléleknek, aki segített megtalálni a megfelelő elgondolást, és a hozzá való embereket
  • a Férfiszövetség tagjainak, akik segítettek, hogy az elgondolás valósággá váljon: Varga Lajosnak, Bodnár Imrének és lányának, Áginak, Varga Józsefnek, Ludescher–Tyukodi Antalnak, Székely Ernőnek, Poósz Istvánnak, Ardai Attilának, Viatorisz Istvánnak, Márka Gábornak, Süveg Györgynek, a velünk tartó hozzátartozóinknak és Progli József meghívott barátunknak, továbbá Tálas Lászlónak, Rónaszéki Balázséknak,
  • és nem utolsó sorban Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök úrnak, aki az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban 12 évvel ezelőtt a fát elültette.

Komsa József

2017. április
Férfiszövetségi hétvégénk utóélete

Megvolt, jó volt. Jöhet a többi.
Mondhatjuk, hogy jól kiengesztelődünk fiataljaink ügyében, mint ahogy eddig, hisz erről szólt a hétvége, ami ebben megerősített.
De lehet, hogy kissé másképpen kellene...?

Szombati nap reggelén a mi Dsida Jenőnk talán még sohasem szólt oilyan szépen negyven férfihoz , mint most, az Ének az egész világnak című versével, Tamás tolmácsolásában.

"...Itt jövök én, itt vagyok én és itt vannak a társaim,
velem vannak a társaim, mind éhesen, mézédesen,
erős-huszonkétévesen és úgy kérdezzük a jajgató világtól:
– Hát van valami, ami lehetetlen?
Van valami, amit nem lehet merni;
Van valami, amit nem lehet akarni?
Most mi jövünk. S a mi jövőnk terül ki csillogón a napra..."

Én ezzel büszkén kiengesztelődnék, már csak azért is, mert az én fiam szavalta a verset  "erős-huszonkétévesen", és a vejem is ott volt. Szóval jó kis kötőanyag az ilyen.
De voltak, akiket hiányoltam, és rosszul esett, hogy ígérték , itt lesznek, de nem jöttek el... Igérték, hogy ez lesz, meg az lesz, de nem az lett. Ezzel is ki kell engesztelődnöm.

Jenő püspök urunk, köszöntőjében bátorságra buzdította a katolikus férfiakat.
Ezzel megmondta, hogy szerinte mi van.
Csak éppen azt nem mondta: emberek térjetek magatokhoz, hisz keresztény, katolikus férfiak vagytok...!
Sőt a Püspök úr, hála Istennek, következetes : a múlt vasárnap a szószékről katolikus iskola űgyben kérte számon a híveken a beiskolázási létszám csökkenését. Csak éppen ezt nem kérdezte - pedig tehette volna : milyen hívek vagytok ti , hogy odalökitek gyerekeiteket a szekularizált világ eszméinek, iskoláinak ?
Na, ezzel engesztelődj ki...! De ettől könnyebb próbálkozás felháborodni, és azt mondani a Püspöknek szentmise után, hogy gondolja át, miket prédikál, mint ahogy tette ezt meggondolatlanul egy fiatal és szeretett reménységünk, aki történetesen nem egyházi iskolában nevelkedett, és volt már merítése a nyugati életszemléletből...

És jött P. Jakabos Barnabás SJ.
A jezsuita rendről tudjuk, hogy tanító rend. Nem egyszerű feladat tanítani, tudván, hogy minden a fejekben dől el. ...Tudván, hogy a tudás hatalom, és a nem tudás, az kiszolgáltatottság.
Aki azt hiszi, hogy gyerekének, unokájának nevelésből és oktatásból elég amit az iskolában kap, az tényleg kiszolgáltatottság párti.
Egyházi iskolában több esély van egész embert nevelni - de itt is csak következetes szűlői rásegítéssel !
Hiába a tanárok áldozatos munkája , de hiába a felmenők hagyatékát átmentő szülők fájdalma is a kiüresedő otthonok, terek és templomok láttán, ha nem tudják megkérdőjelezni és ellensúlyozni az agyelszívást, ha nem tudják felmutatni az itthon maradás keresztútjából fakadó feltámadást - apropó húsvét.
A politikai és állami nyomásnak leginkább kitett nem egyházi iskolában, ahol a fiatalok többsége tanult, ezt kevesebben tudták megtenni.
Ha tudták volna az elmúlt 2-3 évtized alatt, most nem itt tartanánk, hogy fogjuk a fejünket közösségi fenntarthatóságunk okán. Nem mindegy, hogy mi lesz 10-50-100 év múlva. Ha Jézus Krisztusnak mindegy lett volna, hogy mi lesz, nem vállalta volna a keresztet.
A nevelés, oktatás vissza kell térjen az önmagát, környezetét , felmenőit és örökségét valóban tisztelő és szerető ember kialakításához.
Nem a képtelen ember, hanem Isten képét környezetében és önmagában is meglátó és értő ember kialakításához kell visszatérni- nekem ezt sugallták Barnabás beveztő gondolatai is.  

És hogy jön ide a kiengesztelődés?
Próbálj ne kiengesztelődni kiszolgáltatottságodban, tehetetlenségedben, amikor elrontottál valamit, amikor fiad, lányod leint , hogy ő elmegy, mert itt nem lehet boldogulni, vagy amikor nagyon hiányzik valakid, vagy amikor nagyon utálsz valakit ...- hogy csak néhányat soroljak. Ha nem tudsz kiengesztelődni, tönkremész, bedilizel, esélyed sincs kimászni a gödörből. De a kiengesztelődés nem jelenti a tehetetlenséggel való megbékélést, az "úgyis lesz valahogy" szemléletre való ráhagyatkozást. A kiengesztelődés létszükséglet, és cselekedeteidből fakad. Benne van Isten és a közösség. Élj vele ! Alapvetően erről szólt Barnabás előadása, de azokat az árnyalatokat, amelyeket megcsillantott a kiengesztelődés témájában, csak ő tudná mégegyszer érzékeltetni.
A bölcsesség gyöngyszemei ezek, így visszük tovább tudatunkban és tudatalattinkban.

Előadása óta csend van, pedig utólag körlevélben kértem, hogy aki teheti, írjon le egy-két saját élethelyzetet , amelyben a kiengesztelődés segítségére volt, és küldje el, hogy jelentessük meg egy erről szóló füzetben, ezzel is segítvén a rászorulókat. Csak ígéret jött....Talán még mindig ülepszik, rendeződik a téma a fejekben.

Előre látva , hogy nehéz lesz ezzel mit kezdeni, az előadást követően, a szombat déli kiscsoportos beszélgetések keretében, helyzetértékelési gyakorlatokkal próbáltuk segíteni az összefüggések jobb megértését..  Slágerek vezették fel a témákat , Ocho Macho: Jó nekem , Anna and the barbies: Kezdjetek el élni, Zorán: Apám hitte, Republic: Ki viszi át a szerelmet, és megint Zorán: Kell ott fenn egy ország.
Hangulati izelítőként, gondolatébresztőként most is meghallgatásra javasolom ezeket. Van egy íve a sorrendnek...

A szombat délutáni keresztút a Kossuth kertben, élő példája volt annak, hogy mitől "miénk itt a tér" és mitől keresztény. Ahhoz is katolikus férfiak szövetsége kellett, hogy ez kiderüljön, és immár néhány éve hagyományosan megerősítést nyerjen a húsvéti időben. Esetleg jó volna gyakrabban kimenni ilyenszerű rendezvényekkel...?!
Fiatalok álltak a keresztút stációinál, és ennek szép áthallása van. Nagyon rendjén van az, ha fiataljaink érzékelik, hogy a mindennapi életben mi konkrétan visszük a keresztet értük is, és hogy ezt lehet nagy hittel és méltósággal is tenni, mert ettől feltámadás várható.
Ami igazán bizonytalanná teheti a fiatalt, az a szűlő, a tanár, az ismerős nyavalygása, pesszimizmusa és kishitűsége az élettel, az összefogással, valamint a munka becsületével kapcsolatosan. Ezekkel lehet igazán elzavarni őt, hogy a több pénz és kevesebb munka, a jobb megélhetés reményében hagyjon itt mindent, amiért a felmenői küzdöttek, és legyen idegen társadalmak értékes kiszolgálója. Ez a szemlélet - tetszik, nem tetszik- , az elmúlt évtizedek nevelésének hozadéka, amit tetéz a mostani liberális agymosás, és az ezzel szembeni közönyünk.

Az esti szentségimádás belső űgy . Ha volt szerencséd férfit hallani hangosan és kötetlenül imádkozni szeretteiért és mindenért ami fontos számára, akkor ezt a szentségimádást így kell elképzelned. Egyszerre személyesnek és közösséginek.  Kérdés, hogy aki ilyenben még nem vett részt , mit érthet most ebből? Maradjunk annyiban: idáig eljutni férfidolog, és nyitott szellem kell hozzá. Olyannyira, hogy ott legyen a Szentlélek.

És ezek után?
Ezek után, kemény kihívásként itt van például Zoli barátunk hirtelen elhúnytával a magára maradt család , az apa nélkül maradt négy fiú. Sokunknak felvillant, hogy ilyen helyzetben hogyan lehet kiengesztelődni...
Kérdés, hogy Férfiszövetségként tegyünk-e valamit, és ha igen, mit tegyünk értük ? Az első nekibuzdulás az volt, hogy  jőjjön Sándor, a család közeli barátja, és Ő mondja meg. Jött, de nem lettünk okosabbak. ...Bár van már számlaszám, ahova pénzt lehet utalni, és ez is valami.
De most , a március végi férfiszövetségi hétvégénk tükrében is, többről van szó mint pénzgyűjtésről Zoli családjának megsegítésére.
Vajon eljutottunk-e odáig, hogy érezzük a kökemény kiengesztelődést ebben helyzetben , és hogy tudjuk,  ez a család , a négy gyermek , nem a sajátunk, de a miénk. ...Mint a többi, akiket ismerünk vagy még nem ismerünk.

Komsa József
2017. húsvét harmadnapján

^ Fel ^
Nem állhatunk félre!
Tennünk kell egymásért, családjainkért, társadalmunkért!
> | < © www.htibi.ro > | < Az oldal elkészült 0.1103 másodperc alatt. > | < Valid CSS > | <